Magyar álmaink teljesüljenek!

Gyülekezeti istentisztelet keretein belül Szatmárnémetiben, a Láncos-templomban nyitották meg a tanévet Erdély és Partium református középiskoláinak – szám szerint tíz intézménynek – a képviselői.

A hagyományok szerint a hivatalos évnyitó után két héttel ünnepi keretek között a református középiskolák közösen is megnyitják az új tanévet. Az, hogy éppen ki a házigazda, rotációs alapon változik. Azt, hogy Szatmárnémetire a reformáció 500. jubileumának évében került ismét sor, kiemelkedő örömmel fogadták a hétvégi esemény házigazdái.

Mert az évnyitó nem csak a lélekemelő vasárnapi Láncos-templombéli ünnepi istentiszteletről szólt. Szombaton ugyanis a tíz érintett iskola igazgatója és iskolalelkésze tanácskozásra ült össze, a diákok pedig a Szejke-tanyán ismerkedtek meg a kézműves tevékenységek alapjaival, majd a teljes csapat meglátogatta Ákos 12. századból származó műemléktemplomát.

Vasárnap aztán a tíz református középiskola – a szatmári Református Gimnázium mellett a zilahi, a nagyváradi, az nagyenyedi, két kolozsvári, a székelyudvarhelyi, a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi és a marosvásárhelyi - képviselői saját zászlójukkal vonultak be a Láncos-templomba. Az egybegyűlteket Szilágyi Balázs lelkipásztor és Erdei-Árva István, a Református Gimnázium iskolalelkésze köszöntötte.

Az ünnepi istentisztelet keresztelővel, méghozzá három csöppség, Abigél, Anita és Andrea megkeresztelésével kezdődött. Szilágyi tiszteletes ki is emelte, velük 35-re emelkedett az idén a Láncos-templomban megkeresztelt gyermekek száma.

Az ünnepi tanévnyitó egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor Farkas Ferenc, a Kézdivásárhelyi Református Gimnázium igazgatója és Kató Levente egykori tanügyi tanácsos átadta a Bethlen-díjat Tőkés Zsoltnak, a Székelyudvarhelyi Református Gimnázium igazgatójának.

„Ahol van iskola, ott van jövő is”, nyitotta az ünnepi istentiszteletet Vinczéné Pálfi Judit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói előadója. Az élet nem más, fogalmazott, mint élethosszig tartó tanulás, az élet iskolájának tanterme pedig a templom. A bölcsességhez való út két szakaszból áll: Isten megismeréséből és önmagunk megismeréséből. „Szívvel és lélekkel, alázattal és határtalan szeretettel” kell tennünk dolgunkat, ha Jézus Krisztus útját kívánjuk követni, jelentette ki.

A szatmárnémeti Református Gimnázium frissen kinevezett igazgatójaként Póti Eduárd rövid, összeszedett és élettel teli köszöntőjében köszönetet mondott mindazoknak, akik azért dolgoznak, hogy „Romániában református magyar oktatás legyen”. Biztosított mindenkit, hogy legjobb tudása szerint igyekszik ő maga is ezt szolgálni.

Kovács Irénke, kisebbségi oktatásért felelős államtitkár kiemelte: az erős oktatási rendszer az erdélyi magyar jövő záloga. Bara Lajos, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka Istent nevezte meg legfőbb tanítónak, legfőbb segítőnek. Kálvint idézve arról biztosított mindannyiunkat, hogy ugyan gondjaink, problémáink mindig lesznek, de tudnunk kell azt is, hogy van, aki segítségünkre van. A házigazda Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka, dr. Puskás Csaba a pedagógusok felelősségét emelte ki. „A felekezeti iskolák célja, hogy a tudományok átadása mellett istenfélő embereket neveljen”, mondta.

A nemzeti identitás fontosságát emelte ki üzenetében Kallós Zoltán. A főtanfelügyelő-helyettes azzal a megdöbbentő ténnyel sokkolta a hallgatóságot, hogy még a második világháború kilátástalanságában is nagyobb volt a gyerekvállalási kedv Erdélyben, mint manapság. Emellett az elvándorlás mértéke továbbra is ijesztő mértékű. „Számomra a legfájóbb azonban az a könnyedség, amivel a fiatalok lemondanak hitükről és anyanyelvükről. Ilyen körülmények között kell létezniük és fejlődniük iskoláinknak. Azt gondolom, ez csak úgy lehetséges, ha megfogjuk egymás kezét és egymást segítve haladunk a kijelölt úton”, fogalmazott.

„Nem kell azonban lankadni egy pillanatra sem, szüntelenül munkálkodni kell annak érdekében, hogy az oktatás minősége jobb legyen. Ne feledjük, a tanítvány nem egy bögre, amit meg kell tölteni, hanem egy fáklya, amit lángra kell lobbantani”, buzdított a főtanfelügyelő-helyettes.

Kallós beszédében utalt a kórus egyik énekére is. „Azt kívánom mindannyiunknak, hogy azok az imént megénekelt magyar álmok be is teljesedjenek itt, szülőföldünkön!”.